Litha

A kelta és angolszász mitológiában a nyári napforduló napja Litha, a gabonaistennő ünnepe. Litha a bőséget, az érettséget, az elevenséget és az örömöt jelképezi, ünnepe egyben a tűz, a megtisztulás, az elevenség, a változás és a termékenység ünnepe is.
Lithához kapcsolódik az örömtűz fogalma is: fényt megtartó mágikus célú, gyógyhatású tűzé. A természettel mágikus összhangban élő ember nyárközépi tűzgyújtásával a Napot próbálta megsegíteni a sötétséggel vívott harcában. A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Ez mindenekelőtt magának a tűznek volt köszönhető, amelyet a régi korok emberei gyakorlati haszna mellett a világosság, a tisztaság, az egészség, a szenvedély, a szerelem és az örök megújulás jelképének tekintettek. A keresztények ezért Szent Iván éjszakáján Európa szerte a megtisztulással, a gyógyítással, az egészség megőrzésével, a szerelemmel, a házassággal és a termékenységgel kapcsolatos mágikus praktikákat és jóslásokat gyakoroltak. A tűz körül elfogyasztott cseresznye például a gyermekáldást segíti elő, a tűzbe hulló üröm és kakukkfű betegségűző mágia, a termőföld körül körbehordozott fáklya pedig a termés bőségét hivatott növelni.

A kelta babonák szerint ezen a napon megnyílnak a világok közötti kapuk, és a tündérek, koboldok az emberek között járnak. A hagyomány szerint a tűz körül röpködő szikrák, vagy az e napon látott lepkék mind-mind tündérek.

A napforduló napján figyeljék meg, milyen színű lepkét pillantanak meg először: ha fehéret, az év hátralevő részében fehér kenyeret ehetnek. Ha nem, akkor barna kenyéren fognak élni. És ezúttal kivételesen nem az egészséges életmódról van szó, hanem a régi néphitről, miszerint a fehér kenyér az igazi jólét jelképe.