James Joyce

Ír költő, író, kritikus. 1882. február 2-án született Dublinban, jómódú kispolgári családban. Apja különböző vállalkozásai jól mentek, de 1891-ben belebukott egy vállalkozásába, és csődbe ment. Ezután a tizenkét gyerekes család meglehetős szegénységben élt. 1888-tól a clane-i Clongowes Wood jezsuita kollégiumban, 1893-tól az ugyancsak jezsuita dublini Belvedere College-ban tanult. 1898-tól a dublini University College hallgatója volt, orvos szeretett volna lenni. Már a középiskolában rajongott a nyelvekért. Nemcsak a legfontosabb világnyelveket, és holt nyelveket tanulta meg, de beszélt mindenféle elavult tájnyelven is, tudta például a dán nyelv középkori formáit is.
Az egyetem alatt Ibsen, Aquinói Szent Tamás és Yeats voltak rá nagy hatással. Első megjelent írása egy Ibsenről szóló esszé volt, mely 1900-ban jelent meg a Fortnightly Feview-ban. Annyira érdekelte a színház, hogy húszévesen egy időre beállt színésznek. Joyce ekkor kezdett verseket írni. Az egyetemi évek alatt szembekerült a katolicizmussal, és a provinciális ír nacionalizmussal. Miután 1902-ben diplomázott, Párizsba utazott, ahol újságíróként, nyelvtanárként dolgozott. 1903-ban visszautazott beteg anyjához, aki hamarosan meghalt. Joyce, aki már az egyetemi évek alatt ivott, ekkor lett az alkohol rabja.
1904-ben beleszeretett egy cselédlányba, Nora Barnacle-ba, de mivel a házasságkötést elveivel ellenkezőnek tartotta, megszöktette a lányt. Később, 1930-ban összeházasodtak. Az Osztrák-Magyar Monarchiába utaztak. Pulában telepedtek le, de onnan 1905-ben kiutasították a külföldieket, átköltöztek a szomszédos Triesztbe. Két gyermekük született, Giorgio és Lucia.
1907-ben jelent meg első kötete, a Kamarazene című versgyűjtemény. 1909-ben Joyce visszatért Dublinba, ahol egy mozit nyitott. Vállalkozása hamarosan kudarcba fulladt, és visszatért Triesztbe, ahol nyelvtanárként, gyapjúkereskedőként, újságíróként tevékenykedett. 1912-ben Dublinba ment a Dublini emberek kiadása miatt. Útja sikertelen volt, és többet nem is tért vissza Írországba. 1913-ban ismerkedett meg és kötött barátságot Ezra Pounddal, aki sokat segített Joyce-nak prózai művei megjelentetésében.
1914-ben jelent meg a Dublini emberek című novelláskötete. Az utolsó novellát még 1907-ben fejezte be, a kötetet a megjelenésig összesen 22 kiadó utasította vissza. 1916-ban jelentkezett az Ifjúkori önarckép című önéletrajzi regényével, melyben a főszereplő, Stephen Dedalus életét követi nyomon gyerekkorától egyetemi éveiig. A műben Joyce feldolgozza lázadását családja, az egyház és az állam ellen. Egyetlen drámáját, az Ibsen hatását mutató Exilest 1918-ban írta.
Az első világháború kitörése után, 1915-ben Joyce családjával Zürichbe költözött, ahol többek között Lenin és Tristan Tzara élt emigrációban. Itt ismerkedett meg Harriet Shaw Weaverrel, egy feminista aktivistával és szerkesztővel, aki támogatni kezdte az írót. 1920-ban Joyce családjával Párizsba költözött.
Miután Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban nem jelenhetett meg; 1922-ben Párizsban látott napvilágot az Ulysses, melyet Joyce még Zürichben kezdett írni. A nyolc évig írt regény cselekménye egyetlen napon, 1904. június 16-án, Joyce és felesége megismerkedésének napján játszódik. Joyce az Odüsszeia cselekményét követi, a regény minden egyes epizódja megfeleltethető a görög eposz egy-egy eseményével. Főszereplője Leopold Bloom egy magyar zsidó származású hirdetési ügynök, felesége Molly, valamint Stephen Dedalus. Az Ulysses a regény történetének egyik legjelentősebb állomása. Joyce aprólékos, részletező belső monológokkal érzékelteti szereplői tudatfolyamát. A külső cselekmény jelentéktelen, az igazi történések a szereplők tudatában történnek. A hagyományos regénnyel szemben a cselekmény nem időben, hanem elsősorban térben árad szét. A regény szerkezete rendkívül bonyolult, kiterjedt szimbólumrendszer hatja át.
1923-ban kezdett bele Joyce újabb nagy vállalkozásába, a Finnegans Wake-be. A mű egy éjszakai álom, egy pillanat tudatfolyamának megjelenítése. A regény szinte olvashatatlan, más nyelvre lefordíthatatlan. Joyce szeme zöldhályog következtében egyre romlott. A végén már akkora betűkkel volt kénytelen írni, hogy egy oldalra alig fért pár szó. A regény végül 1938 végén készülte el.
1941-ben, miután a németek megszállták Franciaországot Joyce ismét Zürichbe költözött. Itt halt meg 1941. január 13-án.