István naphoz több ír hagyomány is kapcsolódik. St. Stephen's Day az első keresztény mártírt dicsőíti, akit nem sokkal a keresztre feszítés után köveztek halálra.

Karácsony másnapján az írek apró ajándékokkal kedveskednek azoknak az embereknek, akik egész évben különböző szolgáltatásokat végeznek a családnak, mint például a tejesember, a postás vagy a szeméthordó. Különböző pantomim-előadásokat is rendeznek ilyenkor, amelyben a férfiak női, a nők pedig férfiszerepeket játszanak. Dublinban az ilyen előadások például Hamupipőke, Csipkerózsika vagy Csizmás Kandúr történetét dolgozzák fel.

Az írországi karácsony nem múlhat el ökörszemhajtás nélkül. Az ősi időkben fiatal fiúk csoportja elindult ökörszemre vadászni, és az agyonütött madarakat egy szalagokkal díszített rúd végéhez kötötték. Korán reggel szörnyű maszkokat viselő vagy korommal bekent arcú, régi női ruhákba öltözött fiúk vitték házról-házra a madarat. Minden háznál elénekelték a "Wren Boys" dalt, cserébe süteményt vagy pénzt kaptak. A madarak megölése manapság már Írországban sem elfogadott, de a házról-házra járás még mindig hagyomány.

Az ökörszemhajtás eredetét többféleképpen magyarázzák. Az egyik változat szerint St. Stephent, aki egy bokorban rejtőzött el üldözői elől, egy csicsergő ökörszem árulta el. Ezért St. Stephenhez hasonlóan az ökörszemet is el kell fogni és meg kell kövezni. Egy másik változat szerint a 700-as években, a viking hódítások idején az éj leple alatt a viking táborhoz lopakodó ír katonákat árulta el a madár: egy dob tetejére potyogott kenyérmorzsákat csipegetni kezdte, a csőr kopogására a viking őrszem felébredt, riadóztatta a tábort, így az ír katonákat leverték. Azóta vadásszák az ökörszemet.
Az ökörszemhajtást ahhoz a pogány szokáshoz is kapcsolják, mely szerint az év végén fel kell áldozni egy szent jelképet. Az ökörszemet árulóként feltüntető legendák ellenére a madarat Írországban nagy tisztelet is övezi mint a madarak királyát. Az egyik ír népmesében ugyanis a madarak versenyre kelnek: amelyikük a legmagasabbra száll, az kapja e címet. A sas ugyan minden más madárnál magasabbra szállt, mégsem diadalmaskodott, mert az agyafúrt ökörszem megbújt a sas hátán, és onnan felrepülve túlszárnyalta a bajnokot.
A századfordulón az ökörszemhajtás szokása kegyvesztetté vált, Írország nagy részén teljesen ki is veszett, de azóta sok helyen felelevenítették. Ma már nem ölik meg az ökörszemeket - vagy műmadarat használnak, vagy ketrecben hordoznak körbe egy élő példányt. Az "ökörszemes fiúk" (Wren Boys) között ma már lányok is vannak, és a fiatalokkal együtt felnőttek is járják a házakat. Gyakran népviseletben, hagyományos zene és tánc kíséretében zajlik az ökörszemhajtás, az összegyűlt pénzt pedig általában közösségi vagy iskolai célokra használják fel.